A méz gyógyító hatásait már minden ősi kultúrában ismerték. Ennek a natúrerméknek a gyógyító hatása az Ájurvédában is régóta ismeretes.

A méheknek keményen kell dolgozniuk azért, hogy egy kiló mézet előállítsanak. Egyetlen méhnek ehhez hétszer kellene megkerülnie a Földet. De a méz megéri a sok fáradságot. A méhek számára elsősorban táplálék és energiaforrás. Az ember számára pedig energiát biztosít és további előnyös hatással bír.

Az elmúlt évtizedekben számtalan tanulmány ismételten bebizonyította, amit már az ókori görögök, egyiptomiak és az ájurvédikus tanítások is régóta tudtak: a méz elősegíti a szervezet természetes gyógyító erejét. De hogyan is működik mindez?

Először is, a méz megakadályozza a baktériumok szaporodását azáltal, hogy elvonja a vizet a baktériumoktól. Emellett glükózoxidáz enzimet is tartalmaz, ami a szervezetben fertőtlenítő hatású hidrogén-peroxiddá alakul át. A méz továbbá számos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, amelyek támogatják és erősítik az immunrendszert.

A méz főként fruktózból és glükózból, valamint kb. 20% vízből és 2% enzimből áll. Ezek olyan fehérjevegyületek, amelyeket a méhek magukba kevernek és rendkívül hatékonyak a baktériumok ellen.

Méz az Ájurvédában

Az Ájurvédában a mézet, amelyet egyébként kitűnő élelmiszernek tartanak, gyógyítási célokra használják. A klasszikus szövegekben különböző mézfajtákat írnak le, a legfolyékonyabb, jó minőségű, kesernyés ízű erdei méz valószínűleg a leghasonlóbb ehhez. A mézet legalább egy évig kell fogyasztás előtt tárolni. Csak ezután jelentkeznek a leírt hatások.

Bár a méz íze édes, csökkenti a Kapha-t. Nagyon érdekes és nagyszerű hír a túl sok Kapha-val rendelkező emberek számára. Összehúzó, szárító és kaparó tulajdonságai miatt még a fogyásban is segíthet. A méz csökkentő hatása különösen hatékony, ha meleg vízben oldják fel (egy teáskanál méz egy pohár vízzel elkeverve).

A mézet az ájurvédában főként légzőszervi megbetegedések esetén alkalmazzák. Úgy tartják, hogy elősegíti a köptetést és jót tesz a hangnak, jó köhögés és asztma esetén is. A klasszikus szövegekben az is olvasható, hogy a szívnek és a bőrnek is jót tesz. A méz támogatja az emésztést és az anyagcserét. Az Ájurvédában mindig is használták a sebek gyógyítására is.

Az Ájurvédában más gyógymódok hordozóanyagaként is előszeretettel alkalmazzák, mert fokozza azok hatását, és mélyen a test szöveteibe szállítja azokat. Ugyanakkor egészen egyszerűen az íze miatt is kedvelik.

A klasszikus szövegek óva intenek a méz melegítésétől. Ezt a modern kutatások is megerősítik. 40 Celsius-fok felett az ízanyagok és a fontos enzimek megsemmisülnek.

Az ájurvédikus tudás szerint a felmelegített méz hosszú távon még mérgező hatású is, mert beszennyezi a vérszövetet, ami végül májbetegségekhez, gyulladásokhoz és bőrproblémákhoz vezethet. Továbbá a mézet nem szabad túlzott mennyiségben fogyasztani, mert a szervezetben salakanyagok képződéséhez vezethet, és növelheti a vatát.